Ajándékok harca: az idén majdnem én nyertem

Már hetek óta törtem a fejem, hogy mit vegyek a férjemnek a házassági évfordulónkra. A legrosszabb, hogy ő mindig valami szuperkülönleges és nagyon személyes ajándékkal lep meg, amihez képest az én ajándékaim olyanok, mintha aznap reggel jutott volna eszembe megvenni őket. Amikor tavaly én egy prágai utazást kaptam tőle, neki pedig egy üveg bort kellett átvennie tőlem (a kedvenc bora, de azért mégis), úgy döntöttem elég volt, legközelebb én is felkötöm a gatyámat.

A dátum viszont egyre közeledett, én pedig tanácstalanságomban már a Bortársaság honlapját kezdtem el böngészni, amikor a húgom meglátta, mit csinálok és (miután jól kinevetett,) úgy döntött, segít rajtam.

– Én ugyanebben a cipőben jártam apa szülinapja előtt – mesélte. – Fogalmam sem volt, mit adjak neki, aztán rátaláltam az ajándék varázslóra. Akkor vettem neki a távcsövet.

– Hát persze! – kiáltottam fel. – Imádja azt a távcsövet! Az egy király ajándék volt!

Rögtön meg is néztem az ajándék varázsló oldalát, ahol, mint kiderült, kor, nem és érdeklődés alapján lehet szűrni a potenciális ajándékokat. Az érdeklődés alatt kijelöltem a gasztronómiát, hiszen mindketten imádunk főzni, és nemsokára rá is találtam a tökéletes ajándékra, egy grillre. Örömömben felkiáltottam: most megvagy! Végre nem fogok alulmaradni az ajándékozásban! Mi lehet tökéletesebb ajándék neki, mint egy grill? Nemrég költöztünk új lakásba, amihez tartozik egy hatalmas terasz, rengeteg hely van a sütögetésre, ráadásul talán a legjobb nyári elfoglaltság a barátokkal való grillezés.

grill

Rögtön meg is rendeltem a sütőt, és életemben először alig vártam az évfordulónk napját. A bökkenő már csak az volt, hogy mivel elég méretes ajándékról van szó, nem rendelhettem az otthoni címemre. Szerencsére a húgomnak ismét megesett rajtam a szíve, és felajánlotta, hogy átveszi, és tárolja a csomagot az évforduló napjáig.

– Majd nekem is kereshetsz egy szép ajándékot – mondta.

Aztán elérkezett az évfordulónk napja, amikor szokás szerint egy különleges étteremben vacsoráztunk, aztán hazamentünk, hogy átadjuk egymásnak az ajándékokat. A grill a gardróbban várt, ebédszünetben lógtam el a munkahelyemről, hogy elhozzam a húgomtól. Ezúttal ragaszkodtam hozzá, hogy én adjam oda először a férjem ajándékát. Leültettem a férjemet a kanapéra és kicipeltem a dobozt a gardróbból.

– Ejha! Mekkora bor lehet ebben! – mondta a doboz láttán, és elkezdte bontogatni. Mikor meglátta a grillsütőt, hirtelen szóhoz sem jutott, csak hatalmas mosolyra húzódott a szája és meg sem állt, amíg össze nem szerelte az erkélyen.

– Pont ideillik! – mondta boldogan, és akkora hálálkodásba kezdett, hogy úgy éreztem, ezúttal megnyertem ezt a játékot. Már épp elkezdtük böngészni a neten a különféle grillételek receptjeit, amikor eszembe jutott, hogy ő még nem is adta át az ajándékomat.

– Ja persze, bocsi – kapott észbe, és ő is előhúzott a szekrény mélyéről egy elég nagy, lapos csomagot. Első ránézésre valami képnek tűnt. Kibontottam és meglepetésemben felsikoltottam. Egy fotó volt, amit nemrég együtt láttunk egy kiállításon, és ami borzasztóan tetszett.

– Egy vagyon lehetett – álmélkodtam. Még sosem volt egy eredeti műtárgy a birtokomban.

– Nem volt vészes – legyintett a férjem. – De reméljük idővel nő az értéke, ha befut az alkotó. Gondoltam, jól fog mutatni a hálóban.

Így történt, hogy a férjemnek még a tökéletes ajándékot is sikerült túlszárnyalnia. De végül is nem ez számít. A barátok pedig jobban értékelik az eléjük rakott finom ételeket, mint a képet a háló falán, így az összejövetelek sztárja mégiscsak a grill lett.