Generációváltás a cégben még akkor sem könnyű, ha jól megy

Minden ember életében eljön az a pont, amikor egyszerűen elege lesz mindenből, amit addig csinált, amikor az egyetlen dolog, ami még mozgatja az, hogy nemsokára leteheti a gondokat. Vállalkozások esetében ez különösen nehéz lehet, hiszen ilyenkor egy élet munkáját tervezi félretenni az ember, vagy jobb esetben átadni valakinek. Azt hihetnénk, hogy családon belül ez könnyebben megoldható, de távolabb nem is járhatnánk az igazságtól. Egy generációváltás a cégben akár olyan károkat is okozhat, amik soha többé nem jönnek rendbe. Ha az utód nem úgy áll a dolgokhoz, vagy nem azt a csapást szeretné folytatni, akkor könnyen vakvágányra vezetheti az egész vállalkozást.

Egy régi barátom, aki a középiskolában osztálytársam volt, hasonló cipőben járt. Az apjának van a Balaton mellett egy kis bisztrója, büféje, ha úgy tetszik, és negyven éve az biztosítja a család jólétét. Egy teljesen hagyományos kis étterem-szerűséget kell elképzelni, tradicionális koszttal, ami elég szép forgalmakat hoz csúcsidőszakban, ősz közepétől tavasz közepéig azonban alig-alig akad vendég. Ez így önmagában még nem gond, de az öreg már igencsak kezd belefáradni ebbe a kettős életbe, hogy az év egyik felében belepusztul a munkába, a másikban pedig nem tud mit kezdeni az üres napokkal. Mivel a barátom is szakácsnak tanult, és igencsak komoly tehetséget mutatott a szakmában, így kézenfekvő volt, hogy az apja neki fogja átadni a vállalkozást, ő pedig háttérbe, majd pedig nyugdíjba vonul. Azonban amikor családon belül nem találkoznak az érdekek, az csúf vitákat képes szülni, erősen megakadhat tőle a generációváltás a cégben.

A fő nézeteltérést a főzéshez és az ételekhez való hozzáállás adta, ugyanis amíg az öreg célkitűzése az volt, hogy minden maradjon a régiben, továbbra is rántott hús, lángos, párolt káposzta, és minden, ami régies. A barátom viszont újítani akar, kipofozni a helyet és egy gasztronómiai zarándokhellyé alakítani, ahová egész évben jönnek az emberek a konyha miatt. Tehát a vita nem azon volt, hogy folytassák-e, hanem hogy hogyan. Olyannyira kezdett a dolog egy idő után elmérgesedni, hogy a barátom inkább elfogadott egy konyhafőnöki állást külföldön, csak hogy ne kelljen foglalkozni ezzel az egésszel. Azonban nagyjából egy éve hazajött, a vita pedig kiújult. És csomót gondolkodtam rajta, hogy hogyan tudnék segíteni, de hát végül is ez az ő ügyük.

Egyszer aztán, amikor egy munkatársamnak meséltem erről a lehetetlen helyzetről, és arról, hogy rossz nézni, ahogy apa és fia megeszik egymást, mondta, hogy ő is volt már ilyennek tanúja. Az unokatestvérével és a nagybátyjával nagyon hasonló volt a helyzet. De azt is hozzátette, hogy van egy remek vállalat, amelyik kimondottan ilyen generációváltások elsimításával foglalkozik, és az ő rokonságán is ez segített. Megadta a weboldaluk címét, hogy utána tudjak nézni, és ha szükséges, akkor hozzájuk is lehet fordulni. Megköszöntem szépen a segítségét, és már el is kezdtem tanulmányozni, mi található a honlapon.

Azt kell, hogy mondjam, ezek valóban szakértők. Tökéletesen leírták és átérzik, hogy milyen feszültség lappang ilyenkor egy cégben, úgyhogy egy hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam az öreget, és megkérdeztem, hogy baj lenne-e, ha meglátogatnám. Amikor átmentem és előadtam az ötletemet, egy kicsit szkeptikus volt kezdeten, mert nem volt hajlandó beismerni, hogy kompromisszum nélkül nem lesz megoldható a helyzet. De végül beismerte, hogy a szakértői segítség az, ami most a legjobban jönne. Még annyit megtettem az ügy érdekében, hogy a nevében felkerestem a generációváltós céget, és hagytam onnantól, hogy minden menjen a maga medrében.

Ezét mondtam, hogy a generációváltás a cégben ritkán megy zökkenőmentesen, viszont ha megvan a megfelelő segítség, akkor az rengeteget tud könnyíteni. Talán egy hónap telhetett el a közbeavatkozásom óta, amikor a barátom megkeresett, és megköszönte a közbenjárásomat. Végül sikerült megegyezniük az apjával, és a következő szezont már ő viszi, szóval elég komoly sikert sikerülhetett elérni. Kíváncsi lennék, ki miből engedett, de persze nem az én dolgom. Majd ha jövőre megyünk a családdal a Balatonhoz, akkor hozzá is beugrunk, és elmesélhet mindent. Persze ha lesz ideje a sok vendég mellett.