Különleges vacsora a nepáli étteremben

Múlt héten volt az első évfordulónk a barátommal, úgyhogy közös megegyezés alapján étterembe mentünk. Nem akartunk nagy feneket keríteni a dolognak, de mégis valami különlegeset akartunk, ezért egy belvárosi nepáli étteremre esett a választásunk. Még sosem kóstoltam meg a nepáli konyha műremekeit, de be kell valljam, megszerettem ezeket a fűszeres ételeket. Nem is tudtam, hogy Nepálban nem esznek annyi húst, mint mondjuk mi, magyarok és az ételeik nagyrészt tészta vagy krumpli alapúak. Rizs is van az étrendjükben, de nem dominál egyik fogásban sem, maximum köretként eszik. Én zöldséges tésztát ettem, a párom pedig megkóstolta az egyik specialitását az étteremnek.

Nagyon kellemesen telt az este és még sok hasznos információval is gazdagodtunk a nepáli kultúrát illetően, mert az egyik pincér beavatott minket a Buddha szobrok világába. Az étteremben dekoráció gyanánt sok Buddha szobor volt, legalábbis én dekorációnak gondoltam őket. De, mint kiderült, külön szimbolikája és jelentése van mindegyik szobornak. Bár önmagukban a szobrok nem bálványok vagy istenségek, de emlékeztetik az embert Buddha tanításaira. A szobrok elhelyezése sem véletlenszerű volt, mert azzal, hogy az ajtó felé fordították őket, a szerencsét és a pozitív energiát akarták bevonzani. Egyik-másik szobornál virág vagy egy tálka víz is volt, mint áldozati ajándék, felajánlás. Megtudtuk, hogy az ajándékozás önzetlenségén keresztül megtapasztalhatjuk, milyen jó érzés másokért tenni és adni magunktól valamit.

A víz, mint ajándék a jóságot és az erényt szimbolizálja és ha vizet ajánlunk fel a szobornak, valójában az elménk tisztaságáért teszünk. A füstölő a békességet hivatott szimbolizálni, mert a füstölők nyugtató hatásúak az elmére nézve. Én imádtam az egész éttermet belengő füstölőillatot, de a barátom nem annyira lelkesedett érte. Ha fényességet és a saját elménk és szívünk sugárzását akarjuk felajánlani, akkor gyertyát vagy mécsest érdemes tenni a szoborhoz, ha pedig virágot rakunk oda, akkor a szépségről és a virágok hervadásával a múlandóságról emlékezünk meg. Így utólag már nagyon egyértelmű ez a szimbólumrendszer és engem az ókori hagyományokra emlékeztetett, amikor különböző áldozatokat ajánlottak fel az emberek az eső vagy a békesség reményében.

A vacsora végén kíváncsian rákérdeztem, hogy pontosan mit is ábrázolnak a szobrok, mert Buddha szobrot már láttam, de az egy ülő, kicsit pocakos, vidáman mosolygó szobor volt, nem egy négykarú vagy egy trónon ülő nő. A pincér készségesen bemutatta a Buddha szobrok összes változatát: a Gyógyító Buddhát, Zambalát, Zöld Tarát, Csenrézit, Shakjamunit, Maitréját, az Áldó Buddhát, Fehér Tarát és Mahakalát. Bele is szédültem ebbe a sok névbe és nem is mindet tudtam fejben tartani, de szerencsére megtaláltam őket az interneten: nepalitermekek.com/blogs/blog/buddha-szobrok-jelentesei. Nagyon érdekes és kellemes élmény volt elmerülni egy teljesen idegen kultúrában, ami annyira különbözik a miénktől. Jó élményekkel gazdagodva tértünk haza a vacsora végén és egyetértésben megbeszéltük, hogy mindenképpen elmegyünk majd még a nepáli étterembe.