Elég furcsán állok a repüléshez: egyfelől fantasztikus dolognak tartom több szempontból is. Egyfelől ugye így órák alatt el tudunk jutni egyik országból a másikba, másfelől pedig ugye maga a technológia is lenyűgöző, hogy eljutottunk idáig. Ugyanakkor borzasztóan félek is a repüléstől. Szerintem ez azért lehet, mert az átlagember nem utazik túl sokat, nem száll túl gyakran repülőre, így nincs is ezzel annyi tapasztalata, mint mondjuk a hosszabb autóutakkal.
Mert egyébként, szerintem mindenki tudja, hogy statisztikailag sokkal kisebb az esélye annak, hogy a repülő, amin éppen utazunk, lezuhanjon, mint annak, hogy autóbalesetet szenvedünk. Mégis sokkal jobban tartunk tőle.
Hamarosan én is elutazom, amit csak több órás repülőúttal tudok megtenni. De felkészültem teljesen. Sőt, már korábban is. Olvastam egy érdekes cikket, hogy mire érdemes figyelni, és mik azok a tényezők, amik segíthetnek túlélni egy esetleges zuhanást. És nem, mielőtt azt gondolnád, ez nem paranoia, mert más jóval az utazás leszervezése előtt is tisztában voltam ezekkel az információkkal. Érdekesnek tartottam az erről szóló cikket és elolvastam, na.
Az első tipp, ami nagyon megmaradt bennem az az, hogy a repülő hátuljában kell helyet foglalni, ugyanis itt van a legnagyobb esély a túlélésre. Egyfelől azért, mert ugye a repülő orral lefelé zuhan és csapódik be, az a legnehezebb része. Jellemzően az első 10-12 sor van a legrosszabb helyzetben. Másfelől pedig, ha urambocsá’ leszakadna a gép hátulja, akkor is sokkal jobb esélyekkel indulunk, viszont fontos, hogy meg kell próbálni zuhanás közben is a székben maradni. Elég kivitelezhetetlennek tűnik, de volt már rá precedens, hogy több kilométeres magasságból történő zuhanást emiatt éltek túl emberek.
Szintén hasznos tipp, hogy olyan ruhában utazzunk, ami kényelmes és könnyen tudunk benne mozogni. Tehát például a szandál és a szoknya nem a legjobb választás erre. De ez általánosságban is igaz, nem csak baj esetén.
Na, de azért nem érdemes ám így készülni és ráparázni a repülőútra, hiszen tényleg nagyon kicsi az esélye annak, hogy baj történjen. És nem is tesz jót így neki indulni a dolognak, hiszen alapból egy kisebb stresszhelyzetbe kerülünk szerintem, nem érdemes még stuffolni is magunkat, és előidézni egy jó kis pánikrohamot.
Én mindig azt szoktam csinálni, hogy felszálláskor rágózom, hogy a kellemetlen füldugulást elkerüljem, az út alatt pedig lefoglalom magam valamivel. Vagy olvasni szoktam vagy ugye filmet nézni, de a felhők között a gondolataimban is könnyedén el tudok merülni igazából. De végső megoldásnak ott van még a kényszeralvás is, annak, aki nagyon félős. Na meg, egy kis bátorító ital sem árthat meg, persze csak mértékkel, ugye.
De nem érdemes túlzottan félni: a személyzet kedves és felkészült, a gépek szigorú ellenőrzéseken esnek át. És inkább arra kell gondolni az út alatt, hogy egy olyan helyen fog letenni minket a gép, ahová mindig is vágytunk és enélkül nem láthatnánk a világ többi részét.