A szakácsomnak is jár egy kis kényeztetés

Valószínűleg tudjátok, hogy a szakács lét nem a legegyszerűbb életforma. Igen, életformának hívom, hisz akár hétből hét nap a főzésről, az étteremről, a konyhai létről szól nekik. Magamról is nagyon jól tudom, ha sokat vagyok talpon a konyhában, akkor estére már alig tudok lábra állni, örülök, hogy belehuppanhatok a puha ágyikómba. Nem is értem, hogy a férjem, hogy bírja ezt. Nem tudok, hogy a szakácsok nem 8 órát töltenek a konyhában, 12-15 órákat is végig dolgoznak, nem megállva, ráadásul a munkavédelmi cipő sem éppen a legkényelmesebb akármilyen szuper talpbetétet is teszünk bele. Segít, javít a helyzeten, de azért ilyen óraszámban, ráadásul hetente több napon keresztül ezt végig csinálni… nem egyszerű. És van, amikor még ennek ellenére is beugrik itthon a konyhába és összedob nekem egy fantasztikus vacsorát, mert megérdemlem. Ő szokta mondani. Leültet a konyhában lévő asztalhoz: te csak ülj itt, beszélgessünk, ma én főzök neked. Újra és újra le tud venni a lábamról, amikor ezzel előrukkol.

Talpmasszázs a könnyedebb léptekért

Mivel ő mindig ennyire figyelmes velem, sokat kutattam, mivel tudnám viszonozni ezeket a szeretet bombáit, amivel el szokott halmozni. Ekkor jött velem szembe ez az oldal, ahol a különféle masszázsok mellett talpmasszázst is kínálnak. Az oldal azt ígéri, hogy a feszültségoldás mellett a közérzet is javul és a vérkeringést is elősegíti egy ilyen talpmasszázs. Mivel tényleg még nekünk átlagembernek is a láb az, amit a leginkább igénybe veszünk már szimplán a létezésünkkel is, tudtam, hogy ezt kerestem, ez a tökéletes ajándék a figyelmességért, amit az én serényen főző szakács férjemtől szoktam kapni. Ez egy 60 perces kezelés, amiből 50 percet ténylegesen a talpra és a lábkörnyékre fókuszálva töltenek el, a maradék tíz percben pedig a vállat, nyakat és még a fejet is átmozgatják. Szóval a talpmasszázs sem egészen csak a lábról szóló masszázs. Ez mondjuk teljesen új infó volt számomra, de remek hír. Nagyobb lesz a meglepetés, mint ahogy eddig gondoltam.

Amikor hazajött az első alkalom után széles mosollyal az arcán lépett be a lakásba. Ekkor bevallotta, hogy egy kicsit izgult, és zavarban volt a gondolattól, hogy egy idegen masszírozza a lábát, de annyira jól eset neki, úgy átmozgatták, nyújtották, és annyira tetszett neki maga a hely is, hogy máskor is szívesen elmenne. Már hazafele érezte, hogy sokkal könnyedebben jár, mintha valóban távozott volna a napi teendőkkel járó stressz is a testéből. Ki gondolta volna, hogy egy egyszerűnek tűnő talpmasszázs ilyenre képes? Majd gyorsan felhívta Zolit és már ajánlotta is neki a helyet ódákat zengve arról, milyen masszázsban volt része nem rég, és persze legalább háromszor elmondta, hogy neki magától eszébe se jutott volna, de még szerencse, hogy az „asszony” ilyenekre is gondol. Bár Zoli nem szakács, de nagyon sokat sportol, van saját edzőterme is otthon, és futni is rendszeresen jár. Végül pedig én is kaptam egy meglepetést. Nem, most nem egy csodálatos tejszínes-kacsamelles tésztát dobott össze a párom, hanem befizetett minket egy páros masszázsra. Ahogy mondta: ezt az élményt együtt is át kell élnünk. Le voltam nyűgözve. Látjátok, nem tudom csak én meglepni őt, mindig gondol rám is. S bár a szakács lét mellett valóban nem egyszerű egy kapcsolat fenntartása, azt hiszem, hogy nem lehet okom a panaszra. Minden egyes szabadidejében rám fókuszál, főz nekem, vagy éppen elcsábít egy közös masszázsra. Már nagyon várom.